David Farrington elismert pszichológus elméletét egy longitudinális vizsgálat eredményeire alapozva alkotta meg, amely 400 londoni férfit érintett 8-32 éves életkori megoszlásban.  A modell lényege - leegyszerűsítve - olyan tényezők megalkotása, mely a bűnelkövetés létrejöttének bizonyos valószínűségét határozzák meg.

1. Intelligencia.  Az alacsony intelligencia és a bűnelkövetés közötti összefüggés régóta ismert. Azok a 8-10 évesek, akiknek az IQ-ja 90, vagy ennél kevesebb, dupla eséllyel rendelkeznek a bűnelkövetésre. Az alacsony intelligencia vonzza aztán a gyengébb iskolai eredményt, az absztrakt gondolkodás és a fogalomalkotás alacsonyabb szintjét. Továbbá a figyelem fenntartásának és koncentrációjának, a tervezésnek, a viselkedés önellenőrzésének, a helytelen magatartás gátlásának gyengesége figyelhető meg a bűnelkövetőkön.

2. Személyiség. Eysenck elméletét és kérdőívét felhasználva a vizsgálatban magas P, E és N eredmény született, amely a következőket jelenti: magas pszichotikusság (pszichotikus jelentése elmebeteg), extroverzió (kifelé irányultság), neurotikusság (neurotikus jelentése érzelmi természetű betegség testi és lelki panaszokkal).

3. Családi hatás. Szerepe értelemszerűen kiemelkedő. A következő szülői megnyilvánulások bizonyultak a bűnelkövetés kilaakulását elősegítőnek: durva fegyelmezés, kegyetlenség, passzivitás, elhanyagolás, gyenge felügyelet, súlyos konfliktus a szülők között. Említést érdemel a család szétesése, különösen 10 éves kor alatt. Szintén befolyásoló tényező a család mérete, a 4 vagy több testvér megléte megkétszerezi a bűnelkövetés esélyét. Továbbá megbízható előrejelzése a bűnelkövetésnek, ha a családban előfordul kriminális személy.

4. Társak hatása. A fiatalok a bűncselekmények nagyobb részét 2-3 fős csoportokban követik el, ez a tendencia 10 év felett csökken.  Az alábbi típusok kimondottan tükrözik ezt a trendet: betörés, rablás, autó eltulajdonítása, a tettestárs többnyire családtag vagy közeli barát. Farrington megállapítása szerint 14 éves kor alatt a legbiztosab előrejelzője a bűnözésnek a bűnöző barát.

5.  Iskolai hatás. Egyfelől összefüggés mutatkozik a bűnelkövetés és az iskolán belüli nagyobb rendzavarások között. Másfelől meghatározó az iskolai szocializáció, az iskola nevelési stílusa, vagyis a büntetések-jutalmazások megoszlása. Ahol magas az iskolán belüli bűnözés, ott a büntetések aránya nagy a jutalmazásokkal szemben, ám nem tisztázott, hogy melyik a kiváltó ok, és melyik a következmény.

6. Szituatív tényezők. Szinte szabályszerű, hogy speciális helyzet speciális viselkedést, azaz bűnözést szül. Farrington elmélete szerint a bűnözők költség-haszonelemzést végeznek, ez alapján értékelik az adot szituációt.  A személyek számára akkor alkalmas a helyzet bűnelkövetésre, ha magas haszonhoz lacsony költség társul.

(Boros, Csetneky - Börtönpszichológia alapján.)

Ha a dőlt betűvel szedettek bárkit is nemhogy egy emberre, de egy népcsoporttra emlékeztetnek, az természetesen a véletlen műve.

Farrington értelemszerűen az egyes tényezőket külön vizsgálva állapította meg a valószínűségeket, azaz egy tényező megléte már valószínűsíthet bűnözést, kisebb-nagyobb mértékben. Mi van azonban akkor, ha nemhogy egy, de majd mindegyik csoportban felsoroltak közül több is hat egy teljes népcsoportra? (Természetesen ilyen nincs, ez csupán a képzelet játékea egy szimpla feltevés.) Tegyük fel, hogy egy nagyjából 10 milliós kisebb országban él egy 800 ezer főre becsült (merthogy, ha lenne ilyen népcsoport, akkor azt hivatalosan nem lehet számontartani, mert az ugye negatív diszkrimináció) etnikum. Ez az entikum jól láthatóan elkülönül az ország eredeti népcsoportjától, ugyanis a rendelkezésre álló több 100 év sem volt elég az asszimilálódásra - ellentétben például más etnikumokkal -, így aztán folyamatos ellentétek jellemzik a két népcsoport viszonyát. Habár, az ország vezetése az elmúlt 20 évben mindeféle engedményekkel és támogatásokkal próbálta integrálni a kisebbség díszes polgárait, azok szartak az egészre teljes mértékben kihasználták ezt, és saját javukra fordították. A probléma ugyanis onnan fakad, hogy a kisebbség nemes egyszerűséggel nem kíván semmilyen módon legális munkát végezni, leszámítva persze a bodzázást, amiből aztán milliókat keres. Bizonyára jól értenek hozzá. A többség azonban bűnözésből, zsarolásokból, lopásokból, különböző maffiatevékenységekből tartja fenn magát és népes családját. Ja igen, ugyanis a kisebbség egy másik sajátos ismertetője, hogy a nőstény 12 éves korától évente ellik rendkívül aktív a szaporulat, családonként akár 8-10 gyerekkel. Ne feledkezzünk meg a különböző vérfertőzésekről sem, melyeknek kézzelfogható jelei a különböző degenerált, kancsal kisebbségiek. Ez összefügg a különböző szociális segélyekre való felhatalmazás kiharcolásával. Az etnikum vezető generációja alig rendelkezik 8 évnél magasabb iskolai végzettséggel, és a felnövekvő generációk is maximum a tanárt és osztálytársait verni járnak be az iskolába. Ennek eredményeként a felnövekvő 8-25 éves fiatal etnikum szocializációja során a szüleitől mindent tanul csak tisztességes életvitelt nem. Sajátságai ennek a népcsoportnak továbbá a tipikus bűnözési formák, mint csoportos bűnelkövetés (2-től több száz főig), késelések, erődemonstrációk, idősek kirablása, megerőszakolása, megölése, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok (felgyújtás, gyermek áldozatok, sportolók csoportos hátulról leszúrása). Érthetetlen módon azonban az országban működő média az esetek nagyobb részéről hallgat, 1-2 kiemelkedően durva esettől eltekintve nem kapnak országos figyelmet a fenti esetek.

Tehát fennál egy ilyen elméleti helyzet. Mi a megoldás? Mivel próbálkozik az ország vezetősége? Arra számíthatnánk, hogy a probléma megoldásához alapos felmérések, problémák pontos definiálása után jól kidolgozott, kipróbált megoldásokkal, tervekkel állnak elő, azonban ilyenről szó sincs. Eleve ott megbukik a dolog, hogy a problémát magát sem definiálják pontosan, hiszen mint utaltam rá, a népszámlálás során fel sem lehet mérni, hogy egyáltalán ki tartozk a kisebbséghez (kivéve, ha önként vallja magát annak), így nevetséges 200 ezer körüli adatok jönnek ki. Szintén súlyos gond, hogy a vezetők nem mernek szembenézni a bűnözés problémájával, hogy igenis vannak kifejezetten népcsoportbűnözések, ami rájuk kiugróan nagy számban jellemző. Ez azért érdekes, mert egyébként jogász szájából már elhangzott, így köztudott, hogy a kriminológia él a népcsoportbűnözés-fogalommal, méghozzá régóta. További baj a média szerepe, amiben folyamatosan erőltetik, azt a pár százaléknyi kisebbséget, aki valamilyen csoda folytán ki tudott szakadni a mocsárból, és tisztességes pályát futott be. Ezzel az a baj, hogy hiába mutogatjuk, elenyészően kevés a számuk a többséghez képest, súlytalanok ilyen formán, valamint gyakorlatilag nem lehet őket egy kalap alá venni a többivel, hiszen ez a kevés számú kitört kisebbségi gyakorlatilag asszimilálódott is. Visszatérve a médiára, egyfelől mutatják ezeket a példákat, mintha minden rendben lenne, másfelől elhallgatják a kinti világ súlyos problémáit, harmadrészt, ha néha  a kisebbséget éri bárminemű atrocitás, teljesen mindegy, hogy milyen, akkor arról részletes beszámoló van, napokig vezető téma, és sanyarú sorsú áldozatoknak vannak beállítva. Ez a 3 tényező együttese aztán eléri azt, hogy egyre nagyobb ellentétek alakuljanak ki. Növeli a szembenállást az is, hogy az ország vezetői és a média képtelen az egyenlő mérce alkalmazására. Egyrészt az előbb említettek miatt, másrészt, rendszeresen a negatív diszkriminációra hivatkozik, holott már olyan pozitív diszkriminálásban részesülnek, ami visszataszító. (Legutóbbi példa: már az hír értékű, hogy valamelyik megyében munkába állt az első kisebbségi rendőr. És? Ez mitől hír? Nem rémlik, hogy minden nap bemondanák azt is, hogy melyik megyében hanyadik nem kisebbségi rendőr állt munkába.) Így aztán negatív diszkriminációra hivatkoznak, bármi is éri őket, mert megtanulták, hogy ez eredményre vezet, felkapja a média. Arról persze már nincs akkora hír, ha kiderül, hogy erről szó sem volt (kiderül, hogy kisebbségi áldozata volt a kisebbségi), vagy éppen fordítva, a kisebbség követ el a többség ellen diszkriminatív bűncselekményt. Leghányingerkeltőbb példája ennek, mikor egy tanár a gyerekeivel hajtott haza, és ott lábatlankodott egy kisebbségi gyermek, majd a tanár megállt az autójával, hogy segítsen rajta, erre a több tíz főből álló etnikumi csoport ott helyben a gyermekei szeme láttára agyonverte, mondván elütötte a kisebbségi gyereket. Napokig azt kellett hallgatni, hogy micsoda fasiszta tett volt az. Akkor persze nem volt ekkora felhajtás, mikor kiderült, hogy a tanár autója hozzá sem ért a gyermekhez, segíteni akart rajta csupán. Lehetne persze még folytatni a sort. Mindezen hiányosságok és kezeletlen ügyek következtében nem meglepő, hogy a kormány megoldása kimerül a különböző szociális támogatásokban, amely csak arra jó, hogy visszatartsa az etnikumot a munkától, és több gyerek vállalására ösztönözze. Másik megoldásként az iskolai integrációt erőltetik, aminek láthatóan semmi eredménye azon kívül, hogy rendbontásokba keverednek, veszélyeztetik a tanulni vágyókat, és lerontják az eredményességüket. Arról nem is beszélve, hogy az iskolai integráció kapcsán már az USA-ban régebben lefolytatott vizsgálat megállapította annak nem megfelelő hatékonyságát (lásd bővebben Aronson vizsgálatait). Tovább tetézi a bajt, hogy a bűnözés gond nélkül űzhető sporttá vált a szemükben, ugyanis a rendfenntartó elemek kevesen vannak, és félnek is tőlük, így inkább nem is bolygatják őket, vagy egyszerűen fentről nem kapnak utasítást a kivizsgálásokra.

Vajon milyen jövő áll egy ilyen ország előtt?
Még szerencse, hogy ez csak egy utópia.

A történelem elsajátítása – csakúgy, mint bármely más iskolában oktatott tudományé – kétféleképpen lehetséges. Az egyik út, az egyszerűbb, és nem utolsó sorban a kötelező, az iskolában tanított ismeretek elsajátítása, majd ennek végső lezárásaként a megtanultak 20%-nak visszaadása érettségi formájában. A másik út az önszorgalom. Az utóbbiról kár többet mondani, aki önszántából bármennyi energiát is belefektet a történelme ismeretébe, annak az előbbi formával sem lesz semmilyen problémája

Természetesen a bajok az egyszerűbb módszernél vannak. Ezek bonyolultsága abból fakad, hogy körkörös okság áll fent közöttük, azaz egyik probléma megszűntetésétől nem fog a másik is megszűnni. Sorjában:

1. Idióta a gyerek. Nincs mit szépíteni rajta, a többség (nem) neveltetése eredményeként az órán semmilyen érdemi munkát nem tud mutatni, otthon nyilván nem tanul, innentől megette a fene az egészet. Ez azonban még nem lenne egetverő bűn, a meredek az, hogy abszolút nem érdekli se a történelem, se az, hogy totálisan hülye (már ha ez eszébe is jut valaha). Ennek aztán az Olümposza, amikor még büszke is rá, jót szórakozik rajta, fel van háborodva, hogy neki egyáltalán tudnia kellene bármit is arról, hogy amúgy hány százezren haltak meg azért, hogy ma egy szabad országban nyomkodhassa azt az átkozott távirányítót, miközben pakolja befele a sajtburgereket. Remélem emlékszünk azokra a riportokra, amik arról szóltak, hogy fiatalokat kérdeznek meg március tizenötödike környékén arról, hogy voltaképp mire is emlékszik meg az ország azon kisebbik fele, amelyik még nem felejtette el, hogy ki is ő. Voltak ám szép válaszok, inkább nem is idézném őket, persze az arcok alig fértek bele az egyébként elég nagy képernyőbe, tényleg, menyire menő nem tudni, hogy ki az a Petőfi, ez a vadnyugat. Ennyit röviden a befogadó oldaláról.

2. Persze az oktatásnak is, mint az Erőnek, két oldala van. A diák tuti, hogy a sötét oldal, de hogy az oktatás ne lenne az? Ha azt mondanám, hogy bármilyen alapanyagot is kap, akkor is az a feladata, hogy kihozza belőle a legtöbbet, de legalábbis egy minimumot, akkor nem írtam volna az első pontot ide. Ugyanis van olyan, akin nem lehet segíteni. Mindig van legalább egy szerencsétlen, aki csak fogyaszt, de sosem fog termelni. Éppen ezért nem egyedülálló a felelősség ezen az oldalon, de legalábbis mindenképp a legnagyobb. A történelem oktatását három aspektusból érdemes figyelni

2.1. Az oktatási rendszer. Másképp mondva az állam. Ez talán a legáltalánosabb rész, mert nem csak a történelemre vonatkozik, de mivel vonatkozik rá, így helye van itt. Ugyanis az oktatási minisztérium tehet arról, hogy egy középszintű érettségin 20%-ot kell elérni. Magyarul semmit. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni az egész problémát, akkor azt a kérdést lehet feltenni, hogy mit várunk attól az országtól, attól a felnövekvő generációtól, aki úgy szocializálódik a megpróbáltatásokra, hogy bőven elég 20%-on teljesíteni? Pontosan, ennyire elég. Ezek után hogyan várható el, hogy véleményt nyilvánítson olyan aktuálpolitikai kérdésekben, aminek a gyökerei 100, 200, 1000 és még több évre nyúlnak vissza? Hogy várható el, hogy felelősségteljesen tudjon dönteni, cselekedni, ha valójában nem hogy nem érti, még csak nem is tudja a dolgok történelmi miértjeit.

2.2. A tananyag. Ez valamelyest az előző részhez is tartozik, hisz végső soron az oktatás feladata eldönteni, hogy milyen tankönyveket biztosít a tanuláshoz, mik lehetnek egyáltalán tankönyvek. Érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan is írnak ezek a könyvek a magyarokról, a magyar történelemről. Csak nekem rémlik úgy, hogy körülbelül háromszor annyit lehetett arról olvasni, ha egy csatában kikaptunk, ha valami rossz volt, nem volt összefogás és így tovább. Persze minden más nép dicső, a dicső francia forradalom, a dicső angliai ipar, a hatalmas USA és így tovább. Miért van az, hogy mikor a Kárpát-medencébe jött egy nomád nép, és tönkreverte Európát Bizánctól a Pireneusig, akkor mi azt tanuljuk, hogy kalandozások? Ez kalandozás? Miért van az, hogy ha a török hódoltásgot meghallja valaki, akkor Mohácsra asszociál? Miért nem Egerre? Szigetvárra? Persze, elvesztettünk egy csatát Mohácsnál, de emellett még nagyon sok másikat is. És agyon sokat meg is nyertünk, azok talán nem voltak akkora jelentőségűek? Egy kőszegi ostrom, mely során a magyarok rendkívül hosszú ideig kitartottak, mely után Bécs bevételére már nem volt képes a török sereg, az Európa szempontjából mennyire jelentős? Ez miért nincsenek leírva egy könyvben sem? Arról miért nem olvashat senki sem egy történelemkönyvben, hogy a trianoni békediktátumnak volt egy olyan záradéka, és a mai napig van egy olyan záradéka, mely szerint csak akkor léphet(ett volna) életbe, ha az utódállamok biztosítják többek között azt, hogy az etnikai arányokat nem változtatják meg, a nyelvet szabadon használhatják a magyarok. Mintha nem így lenne. Nem sorolom tovább a példákat, csak ezek valahogy nem nagyon szokták megemlíteni történelemórán sem.

2.3. Ez el is vezet minket a harmadik alponthoz. Írhat bármit egy könyv, a tanár beszél az órán, ő tehet hozzá, vagy vehet el az igazsághoz-igazságból. Rajta múlik, hogy milyen látásmóddal, beágyazódással kerülnek ki azok a diákok főleg a középiskolából. Nagyon kevés kivételtől eltekintve. Ezt nem lehet szabályozni, vagy csak nehezen. Mindenesetre fura belegondolni abba, hogy olyan tanárok tanítanak történelmet ma, akiket anno egy hamis, átírt történelemre tanítottam a szocializmusban, egy teljesen más rendszerben, melynek az volt a célja, hogy lerombolja az egykor biztos alapokon nyugvó keresztény Magyarországot. Reménykeltő, hogy még így is vannak olyan tanárok, akik akkor sem hitték el, és azóta is felül tudtak emelkedni rajta. Csak remélni lehet, hogy többségben vannak.

2.4. Irodalom. Ez talán elsőre idegenként hat, de ha csak annyit mondok, hogy Berzsenyi (többek között), akkor mindjárt értjük miről van szó. Vagy nem, de akkor eddig is kár volt olvasni. A történelmünk ugyanis összeforr az irodalmi hőseinkkel, és egyik sem teljes a másik nélkül. Felmerül a kérdés azonban, hogy akkor valóban csak azok a versek érdemesek bemutatásra, ami minden tankönyvben szerepel? Ady Endre verseit vajon tudja értelmezni a többség? Van értelme Balassi munkásságának a történelmi háttér nélkül? Wass Albertről egyáltalán hallott bárki is? Hát ezért van helye egy történelemről szóló írásban az irodalomnak is, vastagon.

Persze fura ezeket megmagyarázni valakinek, aki úgy nőtt fel, hogy Bethlenről azt tanulta, hogy fasiszta, és még furább megértetni bárkivel, amikor azt látja, hogy nem lehet egy Teleki Pálnak szobrot állítani, mert fasiszta. Miért? Mert többet tettek egy szétszabdalt országért, hogy valahogy egyben tartsák, mint amit ezért az országért bárki az elmúlt 20 év parlamenti politikusai közül? Hogy tudja valaki azt megemészteni, hogy az az időszak, amikor utoljára fejlődött ez az ország, és többek között Klebelsberg kultúrpolitikájának köszönhetően szellemileg és fizikailag is ereje teljében voltunk, mikor sorra épültek az iskolák, kórházak, mikor kiváló sporteredményeink voltak, világszerte elsimert kutatási eredményeink, mikor egy padlón lévő országból egy európai szinten is előkelő fejlődést mutató nemzet lettünk, az az az időszak ma egyeseknek nem jelent semmit, vagy ami még rosszabb, el van intézve annyival, hogy egy fasiszta, németbarát időszak volt. Én sehogy.

Csak a remény van, hogy az én generációm, az utánam következő generációk, már egy másik eszme vezérelte rendszerben nőnek fel, egy olyanban, ami történelme kezdetétől 1945-ig vezérelte ezt a nemzetet.

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában.

Ez az én vallásom, ez az én életem,

Ezért a keresztet vállaimra veszem,

Ezért magamat is reá feszíttetem.

Szeretném harsogni kétkedők fülébe,

Szeretném égetni reszketők lelkébe,

Lángbetűkkel írni véres magyar égre:

Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,

Ezzel porba zúzod minden ellenséged,

Ezzel megválthatod minden szenvedésed.

E jelszót, ha írod lobogód selymére,

Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,

Halottak országát feltámasztod véle.

Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,

Munkás, ki ennek élsz, boldog jövőd veted,

Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.

Férfi, ki ennek élsz, dicsőséget vettél,

Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,

Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.

Mert a hit az erő, mert aki hisz, győzött,

Mert az minden halál és kárhozat fölött

Az élet Urával szövetséget kötött.

Annak nincs többé rém, mitől megijedjen,

Annak vas a szíve minden vésszel szemben,

Minden pokol ellen, mert véle az Isten!

Annak lába nyomán zöldül a temető,

Virágdíszbe borul az eltiport mező,

Édes madárdaltól hangos lesz az erdő.

Napsugártól fényes lesz a házatája,

Mézes a kenyere, boldogság tanyája,

Minden nemzetségén az Isten áldása.

Magyar! te most árva, elhagyott, veszendő,

Minden nemzetek közt lenn a földön fekvő,

Magyar legyen hited s tied a jövendő.

Magyar, legyen hited és lészen országod,

Minden nemzetek közt az első, az áldott,

Isten amit néked címeredbe vágott.

Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,

Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,

Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:

Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,

Hiszek egy isteni örök igazságban,

Hiszek Magyarország feltámadásában!

Nem túlzok, ha azt mondom jelenleg (sajnos) az egyik legundorítóbb lejáratás folyik hazánkban az árpádsáv ellenében. Sokat lehetne írni arról, hogy egyáltalán miért alakult ez így, most azonban nem erről lesz szó a továbbiakban. Egyszerűen annyit szeretnék, hogy végre lássa mindenki, hogy egyáltalán mi ez, honnan jön, mit jelképez.

Az árpádsáv megjelenése - nevéből adódóan - az Árpád-házi uralkodókhoz köthető. Nem szeretnék részletesen belemenni, aki akar, utána tud pontosan nézni, hogy mikor, hol jelent meg először (nincs kizárva, hogy Ibériából származik). Fontosabbnak érzem azt tudatosítani, hogy az eredetileg vörös és ezüst sávozás az egyik legősibb kulturális emlékünk, értékünk. Megjelenése óta gyakorlatilag nem volt olyan korszak, melyben ne kapott volna szimbolikus szerepet. Feltűnik Szent István pénzérméin is egy családi sávozott zászló, de a sokak által ma  a Magyar Gárda mellényéről ismert pajzs benne a kilenc oroszlánnal I. Imre királyunk pajzsa (1. kép).

Habár az Árpádokhoz köthető, ugyanúgy szerepelt az Anjou uralkodók címerében is (2. kép). Később viszontlátható Rákóczinál is. Rengeteg település címerében szintén ott viseltetik. És végül az egyik legfontosabb, része a magyar címernek, hiszen egyik oldala piros-fehér sávozott. Igen, a címerünk árpádsávos. Sőt, a Parlamentben, ahol a képviselők a plenáris ülésen résztvesznek, ott van a házelnök mögött is. Az árpádsávval néznek szembe munkájuk során minden egyes ülésnapon. Arról nem is beszélve, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal jelképe (3. kép) egy árpádsávos pajzs, rajta egy turullal (ez is megérne egy külön írást). Ha valakit meglátnának egy ilyen zászlóval az utcán, már menne a nácizás. 

Ezek után adódik a kérdés, hogy mégis miért fasisztázzák le rendszerint az árpádsávos zászlókat, motívumokat, miért náci, akin e jelkép van?

Azért, mert annak idején a Nyilaskeresztes Párt zászlajában (4. kép) is megjelent, és az a párt, akkor valóban fasiszta és náci párt volt. Hangsúlyozom, akkor. Azt azonban fontos megjegyezni, hogy nem az árpádsávra raktak nyilaskeresztet. A nyilaskereszt vörös alapon volt, és mellé tették az árpádsávos mintát. Mindezt azért tartom fontosnak, mert nagyot téved az, aki összemossa a nyilasokat az árpádsávval. Igen, használták a piros-fehér mintát is, de a kettőnek ezen túlmenően semmi köze egymáshoz.

Szeretném tudatosítani mindenkiben, hogy az árpádsáv történelmünk ezer éve létező, egyik legősibb motívuma, amely mindenkit büszkeséggel kellene, hogy eltöltsön. Ez a magyar nemzet legősibb színkettőse, még egyszer mondom, része a Magyar Köztársaság címerének (5. kép). Ezek után bárki, aki ezt nem képes tiszteletben tartani, fasiszta, náci jelképnek titulálja, az árpádsávot viselő, lobogtató, felvevő, hordozó, egyéb formában felhasználó állampolgárt szintén lefasisztázza, lenácizza, az először is tudjon róla, hogy saját nemzetét, nemzetének Alkotmányban foglalt címerét és sok egyéb más történelmi vonatkozását sérti meg, mégohzzá súlyosan. Jó lenne, ha ezek az emberek először kinyitnának egy történelemkönyvet, és tájékozódnának arról, hogy miről beszélnek.

A rendőrség a közelmúltban több árpádsávos zászlót is elkobzott, mondván tiltott önkényuralmi jelkép. Kénytelenek voltak visszaszolgáltatni, ugyanis az árpádsáv nem tiltott önkényuralmi jelkép. Hogy is lehetne az?!

Mivel nem az, így buzgó MSZP-sek máris szorgalmazták, hogy tiltsák be.  Itt említendő, hogy 2009-ben az EP-választás alkalmával az SZDSZ-nek volt pofája a saját (saját? izraeli) kék-fehér színeket szembeállítani az ősmagyar piros-fehérrel a kampányuk során (szerintem emlékszünk még rá, meg is lett az eredménye: orbitális bukás). Gyalázatos, hogy ilyen tett magyar (?) ember fejében megfordulhat, arról nem beszélve, hogy tett is követi. Mert elmondásuk szerint az árpádsáv "félelemkeltő". Igen? Engem speciel büszkeséggel tölt el, és a magyar nemzettel természetesen összefonódott jelképnek tekintem. A nyilasok zászlójának pedig semmi köze ehhez. Jó lenne ezen túllépni. Arról nem is beszélve, MSZP, hogy az Internacionálé (!) eléneklése az milyen kategória? Seggből szájat, az megy. Hallatszódik is Lendvai beszédén, hogy nála elő is állt ez a jelenség.

Sajnálatos, hogy vannak emberek, akiknek nem a nemzet kulturális értékei az elsők.

Örülnünk kell ugyanakkor, hogy egyre többen vannak, akik nem a rendszerben szocializálódtak, és akiknek nem mosták ki az agyát.

Ha bárkinek kétségei támadnának arról, amit leírtam, az egyfelől nézzen utána, másfelől álljon itt egy idézet egy szakértőtől:

"Akit iritál az árpádsávos lobogó, az nem ismeri annak történelmi hátterét" - jegyezte meg még 2003-ban Pandula Attila, a Magyar Heraldikai Társaság főtitkára.

Végezetül ajánlom mindenki figyelmébe Wittner Mária (nagyon remélem, hogy senkinek sem kell bemutatni) beszédét a Magyar Gárda zászlószenteléséről. 4.10-től kéretik különösen figyelni.

Az elmúlt és előttünk álló évekből íme néhány jelentős sportesemény rendező országa:

2008 Olimpia, Kína (Peking)
2010 VB, Dél-afrikai Köztársaság
2012 Olimpia, Nagy-Britannia (London)
2012 EB, Ukrajna - Lengyelország
2014 VB, Brazília
2016 Olimpia, Brazília (Rio de Janeiro)

London kivételével nem mondhatni, hogy az UEFA, FIFA, NOB ne kedvezne a harmadik világ országainak vagy épp a volt szocialista blokknak (Kínát, ha akarom ide sorolom, ha akarom nem). Szép dolog ez. Adjunk esélyt a fejlődő régióknak, a "fejlődő országoknak", amikre rendszerint igaz, hogy nem fejlődnek. De ne legyünk ellenségesek, Dél-Afrikában szépen felhúzták a stadionokat (mondjuk nem is a legszegényebb afrikai ország azért...), Kelet-Európa összefogása meg ugyan még sehol sem tart érdemben, de van még idejük végülis... Rio most lábadozik egy áradásos-földcsuszamlásos buliból, a város infrastruktúrája meg a nullához konvergál.

De mást akartam kiemelni. Vajon mennyire izgul a FIFA, az UEFA vagy a NOB, hogy lesz-e valami gáz?
Nem olyan rég ugyanis volt egy bizonyos Afrikai Nemzetek Kupája, ami úgy indult, hogy a togoi csapat buszát fegyveres erők támadták meg, aminek 3 halálos áldozata lett. Ezek után egy picit más megvilágításba kerül, hogy elutaztatjuk a világ legjelentősebb focistáit Afrikába egy rakás szurkolóval, majd mehetnek Ukrajnába, később meg Brazíliában focizgatnak, amihez még egy Olimpiát is hozzácsapnak a sportolók krémjével Rioban. Persze, tutira felkészülnek, a lehető legmagasabb szinten biztosított helyek lesznek fenntartva a sportolóknak és az őket kísérő fanoknak és így tovább. Ezzel együtt, ha felteszik a kérdést, hogy ugyanolyan biztonságos Olimpia lesz a londoni, mint a rioi, ugyanolyan védettek lesznek-e az emberek az afrikai VB-n is, mint a Németország rendezte 2006-os eseményen voltak, aligha tudnék meggyőző igennel felelni. Természetesen nagyon merem remélni, hogy semmilyen balhé nem lesz, de mégis elvisznek rengetek embert olyan régiókba, amikre kijelenthetjük, hogy ha valahol lehet gond, akkor ezek azok a helyszínek. És itt felmerül a kérdés, hogy mekkora a fent már említett nemzetközi szervezetek felelőssége. Még egyszer mondom, ne adja isten, hogy bármi veszélyhelyzet álljon elő, de ha lesz bármi is, akkor nagyon erőteljes és jogos támadás fogja érni ezeket a szerveket, és meglehetősen komolyan el kell majd számolniuk azzal, hogy mire is volt ez jó.

Lehet segíteni Afrikán, Dél-Amerikán, Kelet-Európán, sokan meg is teszik. Nem nagyon lehet ma úgy megnyitni egy weblapot, egy magazint elolvasni, hogy valamilyen módon ne lenne benne a harmadik világ hátrányos helyzetére egy-két felhívó szó. Ez még rendben is van. De előbb talán egy olyan minimális (és itt kicsit paradox módon egy embermilliókat megmozgató világraszóló esemény esetében a minimum a lehető legmagasabb) szintet kellene elérni minden téren, ami tudja garantálni a nyugati színvonalat. Arról nem is beszélve, hogy 8 éven belül 4-5 ilyen helyszínt is választottak. Reméljük a legjobbakat.
 

Nem könnyű mit írni ebbe a bejegyzésbe, az ember nehezen talál szavakat. Annyit szeretnék azért hozzá tenni, hogy az egy dolog, hogy mocskosul röhögtem a sok fahangún, ami önmagában azt hiszem érthető, de azért lásuk ennek a másik oldalát is. Borzalmasan sok hülye ember van (továbra is), ráadásul ékes példája ez a műsor (műsor? kukába való szar az egész, de így az elején humornak és elrettentő példának kiváló) annak, hogy egyes embereknek mennyire a nullához konvergál az önértékelése, mennyire bunkó paraszt, és mennyire érdemelne meg két büdös nagy pofont. Nem mintha az segítene rajtuk, csak jobban érezném magam tőle.

De most egy pár percig szórakozzunk, mert van min.

Elsőként itt van Szarka László, nagy Alphaville rajongó. Méltán lehet rá büszke a német szintipop együttes. Azt hiszem ezzel a 2 perccel örökre belopta magát egy két szívbe.

Szarka László - Big in Japan
Szarka László - Forever Young

Azért az a szöveg, hogy: "Azt nem értem, otthon miért ment olyan jól... itt meg nem tudom, a hangzás vagy a szöveg..." Vagy éppen mindkettő, kedves László.

Bak Krisztián - Túl szép Az, hogy valakinek nincs hangja, az nem egy nagy dolog, sokan vagyunk így. Csak az értelmesebbje akkor nem megy el olyan tehetségkutató műsorba (khm...), ahol az énekhangjával lehet kitűnni. Ha meg elmegy, akkor sem kötelező úgy viselkedni, mint egy utolsó muszájkabátosnak. A végén ráadásul kiderül, hogy mindezt komolyan is gondolta. Mégis mi az istenre számított? Milyen világban él? Miért nem szólt neki valaki, hogy talán nem kéne? Anyja mire van? És a végén még csodálkozik, hogy a képbe mondják, hogy darab szar, meg kiröhögik. Megérdemli.

Salamon Attila A végére hagytam a legnagyobb marharépát. Nincs hozzáfűzni valóm, bemutatkzoik szépen a gyerek.
 

Sokáig nem kezdtem bele a lista ezen újabb elemébe, pedig régóta tervezem. Egész egyszerűen azért, mert rengeteg minden jutott eszembe ide, nehéz volt bármilyen rendszert kitalálni hozzá, de most megpróbálkozom vele. (Majd bővítem azzal, ami most kimaradt, de majd később eszembe jut.)

Elöljáróban annyit szeretnék tisztázni, hogy nem várom el senkitől, hogy hibátlan legyen a helyesírása, nyelvtanja. Nem erről van szó, én is vétek hibákat nagy valószínűséggel például az írásaim során. Arról van szó, hogy törekedjünk arra, hogy tudjuk az elveket, tisztában legyünk az alapokkal, és ha egy mód van rá, akkor fejlesszük már meglévő ismereteinket. Összességében van egy szint, ami alá azért nem nagyon (inkább nagyon nem) illik csúszni

Továbbá szintén érthetőek azok a különböző rövidítés, egyszerűsítés céljából létrejövő formák, amelyeket SMS üzenetekben, msn használata során stb. foganatosítunk. Amikor azonban kilépünk a virtuálisból a való világba, ildomos lenne felhagyni ezekkel. Nem beszélve azokról a megoldásokról, amik nem is egyszerűsítik az írást, csak rajok menők.

Rögtön kezdeném a kedvenceimmel, olyan helyesírásbeli problémákkal, mellyel naponta lehet találkozni, utcatáblától a fórumokon át, diákok írásaiban, egyetemi körlevelekben, bárhol.

 - Médiák. Igazi gyöngyszem elsőre. Jó lenne ráébredni, hogy a média a médium többes száma. Többes számot meg nem rakunk többes számba.
 - Egyenlőre - egyelőre. Előbbi valamilyen egyenlőség kifejezésére használatos, utóbbi a még szó helyettesítésére alkalmas. Ritka az a nap, amikor nem jön szembe egy hasonló mondat: XY egyenlőre nem jelzett vissza. Gutaütés.
 - Helység - helyiség. Hasonló probléma. Előbbi egy falura, városra utal, a második esetben pedig egy házon belüli térről van szó.
 - Muszáj. Uszály.
 - Utánna. Utána.
 - Egy áru lehet alacsony vagy magas árú. A gáz, hogy nem egy boltra van rosszul kiírva.
 - Az igét az igekötővel csak akkor nem írjuk egybe, ha az igekötő az ige mögött áll, vagy közéjük ékelődik egy szó.
 - Az és elé felsorolás esetén nem teszünk vesszőt.
 - A stb. elé nem teszünk vesszőt.
 - Ha idióta paraszt lennák, akkor végig így írnák, de mivel értelmes ember vagyok, így megtanultam a megszokott lennék, írnék formákat.
 - Kultúra. Kulturális.

Ezek csak a leggyakoriabbak, sok-sok egyéb is van még természetesen.

Másik dolog az "angolosodás". Marha nagy divat lett mindent angolul mondani. Megint nyomatékosítanám, hogy nem arról van szó, hogy valaki 1-2 angol kifejezést használ. Egyszerűen vannak olyan 1-2 szavas kifejezések, amelyeket magyarul nehéz megfogalmazni 3 mondatnál rövidebben. Nem is ez a baj, hanem amikor átesik a jóember annak a bizonyos lónak a túloldalára, és menőmanó módon pl. egy képhez annyit fűz hozzá: "with my friends". Na az komoly, bizonyára számos indok van arra, hogy a "barátaimmal" miért nem elég megfelelő. Megannyi ilyen van. Komolyan, valaki mondjon már erre egy értelmes indokot. Mi ebben a jó? A legszebb, amikor kiírja angolul, de nem helyesen, na azért jár a külön taps. Másik a "rip". Valaki halála esetén bizonyára megerőltető lenne megadni a tiszteletet, és kiírni a "Nyugodjék békében."  - egyébként teljesen találó és kifejező - szóegyüttesét. Sorolhatnám még ezt is...
Ami különösen rossz az egészben, hogy körülbelül háromszor olyan gazdag szókincsünk van, mint szerencsétlen angol ajkú emberkéknek, de értem én, hogy nem elég, feltétlen abból kell válogtani...

Következő, amitől agyfaszt kapok, a különböző x-ezések. Már az is elég szar, ha valaki a gyakorlat helyett gyakszit mond, de ezt leírva látni gyaxiként, hát mit mondjak, dobom a hátast. Aztán így jön a többi, teljesen indokolatlan szó során is: baxa meg, faxa stb. Igazán szép.

Azt tudnám mondani, hogy az utóbbi kettő inkább agy kérdése, bár a miértjét nem tudom megérteni. Viszont az első blokk, a magyar nyelv helyesírása, az nem holmi menőzés tárgya. A minimum, hogy azzal tisztában vagyok. Ha meg nem, akkor nem bambulok ki a fejemből, meg hagyom úgy, ahogy van, hanem megnézem egy szótárban. De ha nagyon mai vagyok, akkor beütöm a szerencsétlen google-be, és rátalálok erre.
(Vonatkozik ez egyébként másra is. Sok szerencsétlen "Hát ezt nem tudom, hogy mi.." helyett fogná azt a kurva keresőjét, és használná, akkor talán előbbre tartana, meg más agyvizét sem forralná fel.)

Végül azért kitérnék egy (korábban már pedzegetett) kérdésre. Az iskola 8-12 éve szolgálna arra, hogy megtanítsa a sok törpét - többek között - helyesen írni. Látjuk a tendenciákat, látjuk a sok selejtet. Nem mondhatni, hogy legendásan nagy hatékonysággal működne ma az oktatás. Nyilván hozzá kell tenni, hogy ez a média, az internet hatása stb. Valószínűleg javarészt ez igaz. De ez nem jelenti azt, hogy ölbe tett kézzel kell nézni a változásokat. Ha az oktatás nem tud megfelelni az elé állított kihívásoknak, akkor innetől kezdve fel kellene hogy merüljön valamiféle minőségbeli javítása. Véletlenül sem olyan módon azonban, ahogy azt az elmúlt években láttuk, és ami csak még jobban rombolta a színvonalat.

Gyönyörű választást zártunk, már a procedúráját tekintve. Az eredmények azonban elgondolkodtatóak. A Fidesz fölényes győzelme habár várható volt, mégis brutális a maga nemében. Esélyt is alig hagytak a még el nem dőlt kerületekben, egyébként pedig bezsebelték az összeset. Várhatóan elérik a kétharmadot, ami azért érdekes, mert az országos listán csupán 52% körül mozog a párt, tehát az közel sem kijelenthető, hogy a szavazók 66%-a vetné belé a bizalmukat.
Az MSZP teljesítményére nem sok szót vesztegetnék, az optimista kommunista szocialista fellélegezhet, hogy még megvan a második hely.
A Jobbik vátlozatlanul tör előre, a vidék második ereje, azonban Budapesten a harmdik sem, és ezen múlt az országos 2. hely is.
Pesten ugyanis az emberek valamilyen más levegőt szívhatnak, korábban az SZDSZ élte virágzását ott, most pedig a zöld mázzal leöntött utódjuk tetszeleg a budapesti 3. erő képében. Számomra megfejthetetlen, hogy mit látnak az LMP-ben. Ügyesen választott név, ügyes kampány, zöldek, de semmi több. Juga Veronika (egykori Barátok Közt üdvöske) azért felfért az országos listára. Ő ugyan be nem jut, de nyugodjunk meg, egy kedves romának azért jutott mandátum.
Valószínűleg a baloldalból kiábránduló, jobb oldalra nem szavazó, valamint az egykori SZDSZ-es tábor talált magának új üdvöskét. Tiszta szívemből kívánom, hogy idővel az SZDSZ sorsára jussanak.

Hogy ezek után mit várhatunk?

A Fidesz azt csinál amit akar. Mondanom sem kell, közjogi méltóságaink megválasztásáshoz, az Alkotmány módosításához elég a kétharmad. Ennek a következményeit eméssze egy kicsit mindenki. Biztos lesznek üdvözítő intézkedések, de összességében nem leszünk sokkal előrébb, a magyar érdekek ugyanúgy a szőnyeg alá lesznek söpörve.
Az MSZP-nek egy méregfoga van még, mindenki Ference. Mesterházy jó volt arra, hogy elvigye ezt a választást, egyébként jelentéktelen. Gyurcsányra viszont lehet építeni, karizmatikus. Alig várom.
A Jobbiktól nem kell semmi meglepőt várni. Van egy közel tökéletes, a magyar nemzetért tenni akaró programjuk, aszerint fognak működni. Fe fogják tenni a kérdéseket, kíváncsi vagyok milyen kibúvokat keresnek majd a pártok. Ott eldől minden, hogy ki mire szavaz. A cél mindenképp egy erős ellenzék (amennyire az kétharmad ellen lehet), és a ciklus alatt a 2. legerőseb párttá válás. A Fideszből kiábrándult embereket (lesznek bőven, ne aggódjon senki) nem szabad hagyni visszacsábulni az MSZP-hez, meg kell őket nyerni. Résen kell azonban lenni, a másik három párt bármire képes lesz a Jobbik elnyomása érdekében.
Az LMP-ről már esett szó, ott sem hiszem, hogy bármi meglepetés lenne. Zöld ügyek, zsidó, cigány és meleg érdekek, minden ami már úgy hiányzott.

Összességében.

1. Negatívumok:
 - A Jobbik - kevéssel ugyan, de - nem előzte meg az MSZP-t.
 - A Fidesznek nagy valószínűséggel meglesz a kétharmad.
 - Az LMP - váratlanul magas eredménnyel - bejutott.
 - Pesten az LMP bizonyult a harmadik erőnek.

2. Pozitívumok:
 - A Jobbik végre az Országgyűlésben.
 - Ha százalékosan annyira nem is szembetűnő, de darabszámra a Jobbik szavazatai majdnem megkétszereződtek. Továbbra is tart a fejlődés.
 - Vidéken a Jobbik a második erő.
 - Vége ennek a szerencsétlen balliberális időszaknak.
 - Újabb haszontalan pártot ér végleges kudarc, valószínűleg ezzel megszűnik létezni.
 - Lendvai Ildikó arca és beszéde az eredmények után.

3. "Hungary votes, the world laughes."
 - OVB, és az idióta törvény. Bajnai kitalálta, parlament megszavazta, jár a taps.
 - A cseh TV-sek hamarabb ideértek, mint az eredmények.
 - Az OVB mire úgy döntött végre, hogy közli az eredményeket, már órák óta minden netező tudta.
 - Az M1 riportere egy sorban álló embert akart megkérdezni, mióta vár, hogy szavazhasson, azonban mint kiderült, ő gyrosért áll éppen sorba a sarki büfében.
 - Mesterházy éjjel kihívta Orbánt egy miniszterelnök-jelölti (!) vitára. Lehet, hogy a 2006-os eredményeket nézte.
 - Orbán Viktor Hajdú Péternek adott interjút. Színvonalasan indul ez a 4 év is.
 - Lendvai Ildikó nem elég, hogy ősbolsevik, borsózik tőle a hátam, még beszélni se tud. Hiller lehet a logopédusa.
 - Mesterházy lefasisztázta a Jobbikot. Szerencsétlen, eltévedt elme. Jó lenne, ha fellapozna egy középsikolás történelemkönyvet, és megnézné, hogy miről beszél.


 

"Mikor Clinton beül a Lincolnba, mintha valamit titkolna.
Az arca itt van előttem, álmomban már lelőttem.
De te az orrodig se látsz, neked jó a McDonalds,
Neked elég ha Coca a kóla, te ugyanúgy tehetsz róla,
Hogy átbasznak a reklámmal, ezzel az amerika-lekvárral,
Ezzel a műanyag élettel, ahol annyi ember tévedt el.

Mint a háborúban a foglyok, csak a parabola-mocskot fogjuk,
Ahol minden nő tökéletes és minden férfi izmos.
Meg a legjobb mosópor, ami a faszom tudja hogy mos,
Meg az izomagyú Miki egér, bárkit megöl a kokainér’

Meg a néger csaj az utcán, aki nincs még tizenöt éves,
De húszér’ kúr és tízér’ szopik és talán még nem AIDS-es.
Meg az öccse, akinek pénz kell a cuccra beléd rakja a kést.
De mielőtt elkapnák a Yardok, bekap egy aranylövést.

Meg a bedeszkázott ablakai a halált hordozó háznak,
A nyomornegyedek bűze, ahol a háromévesek fáznak.
Itt is ez megy, csak durvában, csuklóig vagy a kurvádban,
De talpra kell, hogy állj, az ütés bármennyire fáj.

Nem kell hajó, nem kell repülőgép,
Van mit ennem, van hol aludnom még,
Nem kell hajó, nem kell repülőgép,
Nyugodt vagyok, a Vadnyugat itt van rég"

(Tankcsapda - Jönnek a férgek)
1994-ből.

Clinton --> Obama

2010-ből.

A Jobbik mutatkozhat be először a választások első fordulóját megelőzően a Magyar Televízióban - közölte a közmédium hétfőn az MTI-vel.

Ez azután derült ki, hogy az MTV székházában hétfő délután közjegyző és a pártok képviselőnek jelenlétében sorsolták ki a sorrendet.

A politikai tömörülések március 24-étől 25 percben mutatkozhatnak be interjú keretében este 9 órától - olvasható az MTV közleményében. A Jobbik és az LMP után az MSZP, majd a Fidesz, a KDNP, a Civil Mozgalom és végül április elsején az MDF mutatkozik be.

 

(MTI)

Első helyen a Jobbik, bolondok napján az MDF. Azt gondolom ebben -ennek fényében- semmi meglepő nincs. Mindenki a jól megérdemelt helyére került.

Bizony, lesz ám újra Győzi. Hogy ne csak délután a Maunikában osszuk a kultúrát.

A címért elnézést, Mercury biztos forog a sírjában. Egy postba összehozni a legnagyobb Gáspárral nem kis bűn. Bár megvan az a helyzeti előnye, hogy sosem ismerte.

Benkő művész úr lecsengett, kipakolni megint a dzsungelbe a sok agyharcost biztos drága lenne, hát nyúljunk a jól bevált recepthez, irány hazánk szellemi központja, Sálgótárjan. Lakik ott egy derék család, igazán szerény körülmények között, még bútorra is alig volt pénzük, ezért az Északi-középhegységben őshonos zebrákból kellett, hogy megcsinálják maguknak a hajlékot és a belevalót. Igazi mintapolgárok, nagy szeretetben és békességben nevelik báránylelkű csemetéiket. A család mottója "A kultúra mindenek előtt", ennek megfelelően és töltik el fájóan kevés szabadidejüket. Így mikor a kedves néző a róluk szóló műsort sugárzó TV előtt ül, láthatja, ahogy színházba mennek, sétálnak, esetenként -ha az idő engedi- elmennek kirándulni a hozzájuk hasonlóan felsőbb kultúrkörből kikerülő barátaikkal (Fekete Pákó, Benkő Dániel, Kiszel Tünde stb.).
Na jó, bilibe lóg a kezem... Ennyit a takaros Gáspárékról.


Igazság szerint hányingerem van az egésztől, és most nem csak a műsorra és a Gáspár famíliára gondolok. Az váltja ki a mélységes undoromat, hogy van csatorna, ami hajlandó ezt a szart mutatni, és vannak emberek, akik hajlandóak nézni. Utóbbi nézőknek két kategóriája van. 'A' néző azért nézi, mert tetszik neki, szórakoztatja, "há mekkora gádzsi ez a Győzőő, jáj de imádom, de sukáár". Ezt az én elmém nem képes feldolgozni, egyszerűen ha ilyet észlel, felgyullad odabent a Taigetosz lámpa. 'B' néző állítása szerint a Győzike-show szánalmas, nézhetetlen, borzasztó, fúj. Ennek ellenére természetesen jórészt nézi, másnap pedig az óvodától a munkahelyig, mindenhol az a téma, hogy ez a hülye Győzike már megint elolvasott egy könyvet Afrikában járt, 100 millás autót kapott, egyebek. Ha megkérdezném 'B'-t, hogy ugyan akkor mi a jó életért nézi, a válasz valószínűleg az lenne, hogy mi mást nézhetne, ez van a TV-ben. De a csatornánál meg, ha bárkiben is felmerülne, hogy miért ez megy főműsoridőben, a válasz az volna, hogy azért, mert ennek a legjobb a nézettsége, majdnem rekordokat dönt. Na most akkor hogy van ez? Tyúk vagy a tojás?

1. Nézők. Elárulom ám a hatalmas titkot. Nem kell nézni. Egyrészt van abban a színes dobozban még 30 adó, igaz abból 25 szintén értékelhetetlen. Vagy a maradék ötöt kell nézni, vagy nem kell nézni egyáltalán. Hűűűűű. Micsoda szentségtöréééés. Nem TV-t nézni, a hétszázát, most aztán elvetettem a sulykot. Le merem azért írni, hogy lehet sok más módon is pihenni vagy kikapcsolódni. Azt mondjuk csak kisbetűvel, hogy van ilyen téglaszerű tárgy, lapok vannak benne, azokon meg betűk. Az jobb helyeken nem azért van, hogy ne legyen üres a polc. (Pedig még csak BTK-s se vagyok, hála a jó istennek...)

2. TV. Nyilván nem olyan egyszerű a dolog, hogy előre lehet tudni, minek lesz nagy a nézettsége. Csak eljutottunk oda 10 év alatt, hogy bárminemű értelmes műsort sikerült kiiktatni a drága kereskedelmi csatornáknak. Valaha azért a főműsoridőt kvízműsorok valamilyen formája uralta, majd követte egy jó film. De hát nehogy már! Franc akar itt gondolkodni, rakjunk be 10, a társadalomból teljes mértékben kilógó idiótát egy vityillóba (legyen közte néger, cigány, buzi, pornós, ha egy mód van rá), még jobb, ha egy szigetre pottyantjuk őket stb. Aztán ez sem elég, akármilyen barom az illető, mégis unalmas egy idő után. Legyenek inkább híres emberek, az már valami. Gyártsunk magunk semmi emberekből celebeket, nyomassuk őket orrba-szájba, ez a tuti.
Ékes példája a leépülésnek egyébként az Áll az alku című szórakoztatóműsornak beállítot tragédia. Első megjelenésében egy igényesnek mondható stúdióban játszódott a történet. A műsor elején nem is olyan könnyű kérdésekre kellett válaszolni, majd a végét megspékelték egy új elemmel. Viszonylag értékelhető, nívósabb műsorvezetőt kapott Gundel személyében. Hamar kiderült, hogy nem jól van ez így, 60-as IQ alatt nem élvezhető a műsor. Formaváltás: gagyi stúdió, bárminemű agymunka kiiktatva, 20 hülyegyerek, legyen köztük minimum 10 valamilyen szempontból retardált, és adjunk hozzá egy igazi cirkuszi majom műsorvezetőt. Kész a nagy mű.

Győzikétől indultunk, de ő csak egy tünet, a probléma gyökere sokkal mélyebben van. Egy dolgot nem szabad elfelejteni, a döntés a mi kezünkben van. Nem lehet odamenni egy csatorna igazgatójához, és azt mondani, hogy más műsort csináljon. De el lehet kapcsolni, ki lehet kapcsolni.
Meg lehet tovább nézni, többet nézni, leépülni.

"A 42 éves Donna Simpson nem éri be azzal, hogy ő a világ legkövérebb anyukája, hanem egyúttal ő szeretne lenni a világ legnagyobb súlyú asszonya is. Álomsúlya 450 kilogramm, amiért még két évet kell dolgoznia, ugyanis jelenleg "csak" 273 kilogrammot nyom. Bár segítség nélkül már hat métert sem tud megtenni, 68 kilogrammos partnere mindenben támogatja, hiszen ő is nagy rajongója a túlsúlyos nőknek. Donna Simpson korábban már megpróbált lefogyni, de soványabban nem érezte elég jól magát a bőrében."

Bővebben.

Ez mennyire beteg? És az erre izguló 68 kg-s partner?

Istenem, miért ilyen rohadt nagy az az állatkert, és miért ilyen nevetségesen alacsony a kerítése?

Állok minap az egyik megállóban. Este van, 10 óra, finoman csöpörög az eső. Rajtam kívül 2, talán 3 ember hasonlóképp a tömegközlekedési csodát várja (ami villamospótló busz, de én maradok a villamosnála továbbiakban). Nem látszódik senkin, hogy sietne. Nincs türelmetlen sóhaj, járkálás, a menetrendet sem nézegeti egyikőnk sem. A tömegközlekedés ritka idillje, mondaná a költő.

Egyszer csak érkezik a megállóba egy 65 körüli, meglehetősen sznob külsejű uraság. Minden különösebb sallang nélkül egyenesen odacsörtet elém, majd nem kis meglepetésemre olyan hangon szól hozzám, mintha még a rendszerben lévő nagy pártember lévén bármit megtehetne a pártot megtagadó személyemmel: "Jár még a villamos?" Nem tudom hirtelen hova tenni a kérdést (10-kor, hogyne? normális? kultúra? elnézést, vagy valami? anyád?), majd inkább mormolok egy gyors "persze"-t. Ez nem elég. Sosem az.

A stílus marad ugyan az, csak a tartalom változik: "És mikor jön?" Ekkor már felkészülök az alpári ÁVH-s hanghordozásra, de azért ismét megnyomja a vérnyomásomat (honann a faszomból tudjam? maga szerint dísznek van a menetrend? megerőltető lenne ember módjára feltenni a kérdést?). Válaszom ismét egyszerű, mint maga a kérdés feltevője: "Nem tudom." Egyébként valóban fogalmam sincs, de különösebben nem is érdekel. Max. 5 perc, és úgyis jön.

Okosabb nem lévén, a drága öreg odébb vonul (igazán szívesen, te vén fasz), és célba veszi a menetrend mellett fél méterrel álló hölgyet. A kérdés ugyanaz, a hanghordozás sem változik, hogy is változhatna, az elmúlt 40 évben gyanítom végig ilyen volt. Szar napja lehet az öregnek, ugyanis a hölgy sem tudja felvilágosítani, hogy még hány percet lesz szíves eltölteni a társaságunkban, mielőtt felszállhatna a villamosára.

Ekkor általam már komolyan nem várt fejlemény következik. Tuskóman (aki látta a Hull a pelyhest, az tudja, aki nem, az pótolja) kiszúrja az egyébként rettentően rejtőzködő, észrevehetetlen, mintegy 3 méteres táblát, melyen a menetrend bátorkodik minden kedves érdeklődőt tájékoztatni. Eltelik kb. 45-60 másodperc, mire a bonyolult rendszerből sikerül megszerezni a szükséges infokat, majd mérhetetlen bosszúsággal, ha lehet még bunkóbb hangon közli nekünk, várakozóknak, hogy 10-kor jön (szerintem rajta kívül senki sem kérdezte, de biztos én vagyok a rosszindulatú). Reméltem, hogy megkérdezi az időt is, de volt órája a szerencsétlennek. Nade azon 10 óra már elmúlt 3 perccel. Mérhetetlen felháborodás: "Már itt kellene lennie!" Még jó, hogy 1 perce azt se tudta, jár-e a villamos.

Megmenekülünk közben, ugyanis befordul a sarkon a jármű, hála istennek. Felszállunk, én a 2. ajtónál, elől az öreg harcos. Ott rögtön le is ülök, hely van bőven, nem sokan vagyunk. Megérte a közelben maradni, végignézhetem, ahogy bunkókám legfontosabb feladata felszálláskor tájékoztatni (mit sem változó tapló modorában) a sofőrt, hogy késett 5 percet, és eddig hol volt, és egyébként is hogy képzeli. Nyilván ez az a helyzet, amikor az se lenne elég jó magyarázat, hogy atomtámadás érte a villamost, és ennek tudható be a késés, így a sofőr sem töri össze magát a válasz megfogalmazásában. Érthetetlen magyarázás közepette aztán végre leül a lottyadt seggére a megfáradt ember.

Ettől kezdve végre csend és nyugalom terül el a villamoson, és a továbbiakban csak a motor halk búgását és a szemerkélő eső finom kopogását hallhatjuk. Nincs nagy forgalom, percek alatt végigjárjuk az útvonalat, s közben folymatosan ürül a villamos. Mire a végállomásra érünk -talán a sors fura fintora okán- csak négy szív dobog a nagy gépezetben. Az egyik a sofőré, a másik az öregé, a harmadik és a negyedik egyaránt olyan testet működtet, melyet az öreg nem olyan rég megszólított. Leszállunk, ki-ki indul a maga dolgára. Mire a három idegen eléri az úti célját, a korábbi történésekre már szinte senki sem emlékszik...

Szinte senki.

Nem olyan rég a drágalátos Országgyűlés elfogadta a holokauszttagadás büntethetőségéről szóló (egyébként Mesterházy kollega által) benyújtott javaslatot.

Az elfogadott javaslat szerint a Btk. új, 269/C paragrafusa alapján "aki nagy nyilvánosság előtt a holokauszt áldozatának méltóságát azáltal sérti, hogy a holokauszt tényét tagadja, kétségbe vonja vagy jelentéktelen színben tünteti fel, bűntettet követ el és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő".

Amellett, hogy épeszű ember ezzel a javaslattal egyet nem ért, nézzük egy kicsit más megvilágításban a dolgokat. A törvényjavaslat kimondja, hogy aki a holokauszt tényét tagadja stb., az sérti az áldozatok méltóságát. Ehhez lenne pár kérdésem:

A kommunista diktatúra -amelyről tényekkel alátámasztható, hogy sokkal több eleme volt, jóval több embert érintett, messzemenően nagyobb volt a tér- és időbeni kiterjedése- áldozatainak méltóságát vajon nem sérti, hogy vigyázban állva éneklik a kedves MSZP-s kollegák az Internacionálét? Hogy ennek az egykori brutális hatalomnak tisztelegnek?

Az sem sérti, hogy a mai napig a Szabadság-téren egy olyan meglehetősen nagy méretű emlékmű áll, melynek tetején vörös csillag, oldalán pedig sarló és kalapács van? Több, mint 20 évvel a rendszerváltás után? Azt lehet, ugye? Persze az sem baj, hogy ez áll rajta a mai napig '45 óta: "Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek". Azt azért úgy mérjük föl, hogy ez olyan, mintha egy másik emlékmű homlokzatán a horogkereszt lenne látható, és mondjuk az egyik párt valamilyen náci indulót énekelne.

Az utóbbihoz még egy kis adalék: ugyan az ügyészség elismerte, hogy jogsértőek a szobron lévő önkényuralmi jelképek, de ezen túlmenően lófasz sem történt, hogy érthetően fejezzem ki magam. A legszebb, hogy szerződés van az "örök barát" oroszokkal, hogy bizony az engedélyük nélkül a szoborral semmit sem lehet kezdeni. Ma, 2010-ben, Magyarországon, a magyar főváros kellős közepén. Bravó, jól sikerül a magyar érdekeket képviselni, jár a taps. Ráadásul annyira szélsőséges vagyok, hogy azt is le merem írni, hogy egyébként a szobor helyén 1920-tól egy Trianon-emlékműcsoport állt, amíg 1945-ben le nem rombolták, és ezt a szépséget nem tették a helyére. Ami aztán valahogy itt felejtődött..

Hol van itt az egyenlő mérce!?

Őszintén szólva nem tudom, hogy mit lehetne ehhez a kis gyöngyszemhez írni. Talán valamit az egykori kiváló Budapest TV-ről, de azt gondolom, hogy ennek a médiumnak annyira sokrétű és minőségi programja, műsora, műsorvezetője volt, hogy ennek inkább majd egy külön postot szentelnék. E piciny bevezető után álljon itt egy videó arról, hogy hogyan is néz ki egy igazi buli. A maga teljes terjedelmében, minden piciny részletével együtt annyira gyönyörű, mégis nehezen befogadható, hogy talán érdemes 2-3 alkalommal is megnézni.

Videó.

Én itt most nem is szeretném tovább szaporítani a karaktereket, 4 kis apróságot szeretnék csak külön a kedves nézők figyelmébe ajánlani:

1. Az első látásra szimpatikussá váló műsorvezető. Kimondottan megnyerő fiatalember.

2. A fülbemászó muzsika. Valaki esetleg azért majd felvilágosíthatna, hogy annak a szép embernek az alumínium köcsöggel, meg a néha a képernyőre tévedő gitárosnak nagyjából mi lehet a szerepe a zenében, kicsit elveszni látszanak a hangszereik.

3. Kreatív, páratlan operatőri munka. Ez úgy az elejétől érzékelhető, de különösen aranyos jelenet a 0.32-nél balról a színpadra lopakodó kameraman. Külön dicséret a másik operatőrnek, hogy ezt sikerült is megörökíteni, valamint a vágónak (rendezőnek, bár nekem gyanús, hogy ezek már nem fértek bele a költségvetésbe), hogy adásba is rakta. Szintén nem tudok elsimerés nélkül elmenni az 1.15 és 1.36 között lezajló zseniális megoldás mellett, nem minden napi technikai virtuozitást tártak elénk a tisztelt készítők.

4. Néni kékes-lilás blúzban. Vagy ennyire élvezi (??), vagy ennyire jó az anyag.

Kérem legyenek a mű iránt olyan szeretettel, mint amilyen profizmussal, kitartó munkával készítették, tudásuk legjavát beleadva. A (sajnos már az éterből eltávozott) Budapest TV nevében kívánok jó szórakozást!

Sokan mondják, hogy mára a negyedik hatalmi ág. Ez nem igaz. Aki nem hiszi, járjon utána, estleg lapozzon fel egy politológia könyvet. A három hatalmi ág ugyanis Montesquieu óta a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató hatalom. És itt ez a kulcsszó. A médiának ugyanis nincsen hatalma, kikényszerítő ereje (ellenben a fenti 3 valódi hatalmi ággal). A médiának "csupán" befolyásoló ereje van, viszont ez a befolyásoló erő hihetetlen mértéket érhet el, ha ügyesen használják.  És ügyesen használják, efelől ne legyen kétségünk. Talán kevesen tudják azonban, hogy mitől tud ennyire könnyen hatni a  tömegekre, hiszen ezt napról-napra látjuk, sőt magunk is könnyen áldozatává válunk. Ezt próbálom érzékeltetni a következőkben néhány kísérlettel a pszichológia és szociálpszichológia területéről, melyek jól mutatják, milyen könnyen becsapható az emberi agy, illetve milyen könnyen terelhető az ember.

Az első két kísérlet egy apró bevezetésre szorul. A pszichológián belül létezik egy úgynevezett kognitív pszichológia, mely a mentális folyamatokat (észlelés, figyelem, emlékezet, logika, nyelv stb.) hivatott tanulmányozni. Kutatásaik során arra jutottak, hogy az emberi agy az információkat mentális reprezentációkként tárolja. Ezen leegyszerűsítve azt kell érteni, hogy ha vki azt mondja, hogy gondoljunk egy kutyára, akkor mindenki fejében megjelenik a kép a kutyáról, ugyanígy egy székről, emberről stb., sőt ez érvényes illatokra, hangulatokra, állapotokra is. A lényeg tehát, hogy az agy az információkat (akár csak egy könyvtár a könyveket) szépen tárolja, és ha szükséges, akkor előhívja az ezekhez tartozó képet, hangot, illatot stb. Ennyi bevezető után nézzük az első kísérletet.

1972-ben hajtotta végre Bransford és Johnson. A kísérlet lényege a következő. A kísérleti alanyokat két csoportra osztottákák, majd a két csoport kapott egy-egy szöveget. Feladatuk annyi volt, hogy 1-2 percben próbálják memorizálni, majd elvették a szöveget, és mintegy 15 perc múlva megkérték őket, hogy idézzék vissza. A két szöveg, amelyet a két csoport kapott, annyiban tért el egymástól, hogy a 2. csoportnak eggyel több mondattal kellett megbírkózni, mint az elsőnek. Ebből következően várhatóan a 2. csoportnak kellett volna gyengébben teljesítenie, elvégre valamelyest több mondatot kellett megjegyezniük, mégis látványosan jobban teljesített a 2. csoport. A magyarázat a következő.
A 2. csoport utolsó mondatát leszámítva, a szöveg mind a két csoportnak ugyanaz, látszólag össze nem illő mondatok (magyarul nem találtam meg, ha meglesz, ideszerkesztem azt is, addig talán elbírunk az angollal is):

“The procedure is actually quite simple. First you arrange things
different groups depending on their makeup. Of course, one pile may
be sufficient depending on how much there is to do. If you have to go
somewhere else due to lack of facilities, that is the next step; otherwise
you are pretty well set. It is better to do too few things at once than too
many. Remember mistakes can be expensive. At first the whole
procedure will seem quite complicated. Soon, however, it will become
just another fact of life”.

Láthatóan azért nem olyan egyszerű megjegyezni (magyarul is hasonló nehézséget okoz).  A második csoport plusz egy mondata (eredetit nem találtam) nagyjából annyi lehetett, hogy: ez a ruhamosás folyamata. Ezzel a plusz információval rögtön értelmet nyer az összes mondat (kohéziót hoz létre), érthetően sokkal könyebb megjegyezni, hiszen tudjuk, hogy miről beszélünk. Ez megmagyarázza a 2. csoport jobb teljesítését.
Ami ebből (és persze még sok más erre irányuló kísérletből) a lényeg, hogy az agy a különböző információkat valamilyen rendszer, úgynevezett séma alapján rendezi össze, ezáltal az előhívásuk és megértésük is jóval könyebb lesz (maradva a könyvtáros hasonlatnál, a könyvek ott sem össze-vissza, hanem kategóriák szerint, szerző neve szerinti ábécé sorrendben vannak).

Amiért az egész séma dolog érdekes a befolyásolás szempontjából, azt a következő, 1975-ös, Loftas nevéhez fűződő kísérlet mutatja.
Az alanyoknak levetítenek egy rövid bejátszást, amely egy közlekedési balesetet mutat be. Várnak egy keveset, majd felteszik a következő kérdést: milyen gyorsan mentek az autók, amikor karamboloztak/koccantak? Az 1. csoportnak karambol, a 2. csoportnak koccanás szerepel a kérdésben, egyébként teljesen ugyanaz. Talán nem meglepő módon a koccanás esetén alacsonyabb tippek jönnek, mint a karambol esetén.
Itt jön be a séma szerepe. Az ezzel foglalkozó pszichológusok arra jutottak ugyanis, hogy a séma hívja elő az emlékképet (jelen esetben a videófelvételt), azonban rögtön az előhíváskor befolyásolni tudja azt. Kiegészítésként 2-3 nappal később visszahívták az alanyokat, és megkérdezték, hogy láttak-e üvegszilánkokat a filmben. A karambolosok nagy része igen, a koccanósok nagy része nem. (Egyébként a filmben nem voltak.) Vagyis a séma a karambol szó hatására olyan emléket idéz fel, amelyet a karambolhoz társítunk, és képes megmásítani az emléket (nagyobb sebességgel és üvegszilánkokkal). Ehhez tartozik, hogy például a gyerekkori emlékeink nagy része nem saját emlékképek, hanem szüleink elbeszélései alapján alakulnak olyanná, amilyenné, amiről mi persze azt gondoljuk, hogy azok a saját visszaemlékezéseink. Remélem tudjuk követni.

És itt kanyarodhatunk vissza a médiához. Ha jól megnézzük a fenti kísérletet, a következőt látjuk: levetítenek egy kisfilmet, majd megkérdeznek két csoporttól valamit, ami csak egy szóban tér el (ráadásul a szavak jelentése között is csak árnyalatni a különbség), és íme az eredmény: döntő különbségek alakultak ki. Ezek után érdemes végiggondolni azt a szó-, kép- és hangáradatot, amely minden nap felénk zúdul. Mekkora befolyással bír a média?

Az agy működése tehát jó feltételeket biztosít a befolyásolás számára. Ehhez társul egyrészt az, hogy valaki mennyire képes ezeket kiszűrni, mögé látni, felfedezni a célt a demagóg információk mögött. Másrészt, érdemes megnézni, hogy mennyire "birka" az ember, azaz hagyja magát befolyásolni, és megy a tömeg után (már aki, ugye).

Konform viselkedésnek nevezik a csoportnyomáshoz igazodó viselkedést. Asch 1951-es kísérletében mutatja meg, hogy mennyire konform is az ember. A kísérlet lényege, hogy egy teremben ül 6-7 ember, ebből egy a kísérleti alany, a többi tégla (értelemszerűen ezt a kísérleti alany nem tudja, ugyanolyan alanyoknak gondolja őket is, mint magát). A történés a következő: kivetítenek eléjük különböző eléggé egyszerű feladatokat, amire válaszolni kell hangosan, sorban, és ezt úgy rendezik, hogy mindig a kísérleti alany válaszol utoljára (1. kép). Van kb. 30-40 kérdés, haladnak, és mindenki mondja a helyes választ, majd kb. a 10. feladatnál, egyszer csak az összes tégla egymás után rossz választ mond. Feladat (2. kép): két képet mutatnak, bal oldalin egy vonal van, a másikon pedig 3 vonal, kérdés: a három vonal közül (A, B, C) melyik egyezik meg a bal oldali képen lévővel? Jól láthatóan a C válasz a helyes, az összes tégla azonban B-t mond. A kísérleti alany rendesen megzavarodik, hiszen előtte látta, hogy nem hülye a többi ember, végig jól válaszoltak, majd most mégis mindenki egyöntetűen rossz választ mond. Még zavaróbb, hogy ezután jön ismét pár kör, ahol a téglák megint jót mondanak, aztán következik megint egy végig rossz választ hozó. Rettentő kényelmetlen a kísérleti személynek, hiszen látja, hogy nem az a jó, mégis mindenki másikat mond. A sokszor, sok emberrel megimsételt kísérlet végeredménye a következő lett: a kísérleti személyek 25%-a minimum egyszer konform volt, és az összes válasz 35%-a szintén konform volt. Azaz, amint a téglák a rossz választ mondták, minden harmadik esetben a kísérleti alanyok is inkább mondták utána a rossz választ, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan megvoltak győződve arról, hogy ez bizony rossz válasz.

Számos más kísérlet igazolja még ugyanezt, az ember bizony a követi a csoportnyomásokat, még akkor is, ha azok nem léteznek, csak ő véli úgy. Például, ha a fenti kísérletben bárki a téglák ellenére is a jó választ mondja mindenhol, semmi nem történik. Vadidegen emberek, sosem látja újra őket, és mégis.

Ha ezt a konform viselkedést hozzávesszük az agy fent vázolt működéséhez, bizony elmondható, hogy meglehetősen kiszolgáltatott a földi halandó a befolyásoló tényezőknek, így az ezt rendkívül jól kihasználó médiának is. Ráadásul ez csak két dolog, gyanítom, hogy még sok-sok ilyesmit találhatnánk.

Ezek után mondanom sem kell, hogy mennyire igaz a "nyitott szemmel járni" szólás. Megfontolandó, hogy mennyit érdemes elhinni a média által közölt információkból, vagy egyáltalán milyen médiumot választ az ember, ha hiteles tájékoztatásra kíváncsi. Mindenki vonja le magánka a konklúziót.
 

Videó.

"A román kormány humanitárius segélyt szándékozott küldeni a katasztrófa sújtotta Haitira. Azonban - óriási térképészeti ismeretekről téve tanúbizonyságot - a Karib-térségben található Haiti helyett, a Polinéziaban lévő Tahitira érkezett meg a román különgép."

barikad.hu

Igazi gyöngyszem látott napvilágot mostanában, aki esetleg még nem látta, annak érdmes megnézni itt.

Honnan a fenéből tudtak ennyi retardált arcot összeterelni egy (két?) pártba? Nem tudom melyik a nagyobb gáz: az, hogy egy értelmes mondatot alig-alig sikerül összehozni a szereplők nagy részének, vagy az, hogy mindezt egy gépről próbálják olvasni, csak nem nagyon megy.

(Mellékszál: ki a franc tervezte azt a gyönyörű hátteret? :D Gyanús, hogy egykori Budapest TV-s kreatív ember, ott voltak ilyen magas színvonalú megoldások..)

Jó persze össze van vágva itt-ott a video, amitől még szórakoztatóbb, na de attól még ezek az emberek ugyanezt mondták el ugyanígy. Komédia...

Kicsit komolyabban nézve meg: ezek a jelöltek akarnak bejutni a parlamentbe és képviselni minket? Tragédia...

A korábbi felsorolás újabb elemei, az egyszerűség kedvéért összekapcsoltam őket. Egyrészt mert szorosan összefüggnek, másrészt röviden leírhatók együtt is. Adódik ez két dologból:

1. Megtettem már pár írással ezelőtt, mégha akkor nem is feltétlen erre volt kihegyezve a dolog, de a lényegi elemeit tartalmazza ez a bejegyzés.

2. Igazán nincs mit hozzátenni a címhez. Mindenki kapott egy fejet, amit vagy akar használni, vagy nem. Természetesen a szülők szerepe is mérvadó ebben, nem mindegy, hogy mivel szórakoztatják (vagy éppen hagyják szórakozni) drágalátos csemetéjüket. Nem mennék bele, mindenki tudja, hogy az építőjáték/mesekönyv stb. versus tévé/számítógép stb. dologról van szó.

Mindössze annyi a lényeg tehát, hogy (sajnos?) minden halandó rendelkezik egy bizonyos képességgel (kinek mennyi jut), és igazán dicséretes lenne néha egy kis időt rászánni, hogy fejlessze az elméjét, esetleg próbálgassa a korlátait. Netán, ha szembejön a drága életében egy parányi probléma, akkor ne az első dolga legyen babmán szétnézni, hogy most akkor mi van, meg hogy van, meg nem értem. Rettentő zavaró tud lenni (számomra legalábbis) ugyanis, amikor nap mint nap jönnek halomra az olyan kérdések, aminek feltevése több agyfunkciót mozgatott meg az illető fejében, mint maga a probléma. A hab a tortán persze, ha a 452. ilyen kérdés után kiborul a bili, és lebaszod, hogy talán van más módja is a megoldás megkeresésének, akkor lejátszódik benne a megdöbbenés-nem értés (csodák csodájára...)-megsértődés-"tudod mikor kérek tőled bármit is!" folyamat. Hozzáteszem, ez utóbbi nem olyan nagyon szokott megrázni. Lehetne még tovább folytatni, de nem sok értelmét látom, mindenki érti a lényeget, aki nem, annak ajánlom újbóli elolvasásra a címet. Egyszer csak sikerül...

Annyi kiegészítés még, hogy nyilván 6 milliárd ember nem lehet lángelme, nem is kell, de próbálkozni lehet. Akadnak azonban agyilag annyira visszamaradott egyedek (egyébként elég könnyen ki is lehet őket szúrni), hogy az emberben felrémlik a Taigetosz, és egy kellemes, nosztalgikus érzés fogja el.

Pár napja megjelent az alábbi hír, miszerint kedves izraelita barátaink beperlik a MÁV-ot. Röviden összefoglalva a történést, Chicagoban benyújtottak egy keresetet a Magyar Állam Árjavasutak ellen, azzal az indokkal, hogy tudatosan segédkeztek a zsidók deportálásában Magyarországon. Állításuk szerint mindezt a kijelentést több éves kutatómunka előzte meg. Kártérítésként 240 millió vagyoni kár (merthogy a MÁV ellopkodta tőlük a cuccaikat), valamint 1 milliárd dollár (!) nem vagyon kár megtérítését követelik. 

Idéznék a keresetből.

A MÁV "gyalázatos és buzgó módon részt vett a népirtásban".
A MÁV "pontosan tudta, mit tesz".
"Az alperes által biztosított szerelvények nélkül több százezer zsidót nem lehetett volna Auschwitzba szállítani."
 

Nem tudom, hogy ezt mégis hogy gondolták? Az ország megszállás alatt, a kormány csak egy báb, amit a németek irányítanak, akárcsak a MÁV-ot, lévén állami kézen lévő szervezet. Konkrétan azt csinálták, amire a németek utasították őket, nem volt választásuk. Mi egyebet tehettek volna? Akkoriban nem hiszem, hogy nagyon kifizetődő lett volna sztrájkolni. Ez meg, hogy buzgó módon...komolyan? 90%-os kedvezmény volt Auschwitzba, ha felmutatta a sárga csillagot? Sőt, valójában már az első magyar vasútvonal mintegy 100 évvel ezelőtt is e célból épült Pest és Vác között. 

Tudtommal az a nagy mese, hogy a német csapatokat visszaszorító alakulatok találták meg először a táborokat, mindaddig fogalma sem volt egyik államnak sem, hogy mi folyik arrafelé. Természetesen a MÁV a világ legjobban képzett kémeivel rendelkezett ebben az időben (bizony, jobbakkal, mint az USA, Anglia, vagy épp a Szovjetunió-végülis ezek csak a Szovjetunió lerohanását tartalmazó teljes német haditervet szerezték meg), így a világon számukra egyedülálló módon nem volt kérdés, mire kellene a németeknek a cucc.

A harmadik idézet szerint, ha a MÁV nem biztosította volna a vonatokat, nem szállították volna ki a zsidókat. Teljesen helyénvaló megállapítás, hiszen ha a német megszállás alatt, a németek által megkeresett MÁV illetékes azt válaszolja, hogy nem, akkor a németek kicsit ugyan szomorkodva, de beletörődnek. Egészen valószínűtlen lenne olyat feltételezni, hogy például helyből a fejébe repítettek volna egy golyót, ilyesmire akkoriban nem volt példa. Bizony nemet kellett volna mondani, majd miután kivégezték, és a következő emberkéhez fordultak, hogy akkor belövik-e az új menetrendet, annak is nemet kellett volna mondani. Mindenkinek nemet kellett volna mondani, a legutolsó mozdonyvezetőn át a kalauzig. Persze ez sem elég, mert akkor ne adj isten hoztak volna máshonnan egy mozdonyvezetőt, és csak elindulnak azok a szerelvények, éppen ezért a MÁV akkor járt volna el helyesen, ha az egész kócerájt mindenestül felrobbantja.

Szerencsére vannak sokkal inkább hozzáértő emberek a témában, úgyhogy gyorsan kiderült, hogy bizony a kereset több sebből vérzik. Íme. Hosszú a cikk, olvasni meg ugye nem nagyon szeretünk, kiemelném a főbb pontjait.

„Ha megkerestek volna ezzel, széles ívben vágom ki őket, mert ekkora ostobaságot nagyon rég nem hallottam” – reagált Karsai László történész.

Nincs mit hozzáfűzni.

(Itt a második cikkben olvasható még egy gondolat a keresetből: "A MÁV alkalmazottai ráadásul kifosztották a deportáltakat, gödröket ástak és azokba temették a vagonokban az embertelen körülmények miatt életüket vesztőket, a pszichés terhelést nem bírókat pedig maguk lőtték le." Ezt nem kommentálnám bővebben, olyan szintű sci-fi ugyanis, hogy ha hamarabb írják meg a keresetet, George Lucas Star Wars című kiváló filmjeiben még R2-D2 is zsidó lenne, a Halálcsillag meg maga Auschwitz. Vader nagyúrba bele se merek gondolni. Amúgy meg a fene tudja... III. Birodalomnak nevezték a náci Németországot, Vaderéknél meg csak úgy jöttek a birodalmi lépegetők..)

"Pontatlanok például a zsidó transzportok kezdetére és végére vonatkozó adatok: a keresetlevél szerint 1944-ben, március és október között indultak a vonatok, míg a kutatások szerint az első ilyen szerelvény május 14-én vagy 15-én, az utolsó pedig július 9-én hagyta el az országot."

"A deportálásra használt vagonok többsége nem a MÁV-é, hanem a német birodalmi vasúttársaságé (Reichsbahn) volt."

"Karsai szerint a magyar holokauszttal foglalkozó történelmi kutatásokban, monográfiákban, és az általa elolvasott több ezer visszaemlékezésben még olyan utalással sem találkozott, amely szerint a magyar vasutasok kigúnyolták, megalázták volna a deportáltakat, nemhogy ellopták volna a bőröndöket, gödröket ástak volna és embereket lőttek volna le. A MÁV dolgozói soha nem viseltek fegyvert. A történész az állításokat teljesen megalapozatlannak tartja." 

 

Most erre mit lehet mondani? Állítólag alapos (9 évnyi) kutatómunka előzte meg a keresetben foglaltakat. Komoly szakemberek lehetnek arrafelé. Ehhez kapcsolódó, mélységesen kirekesztő gondolat (gyorsan el is határolódok magamtól), ha valaki netán a tankönyvekben leírt adatokkal kapcsolatosan is szkeptikus. Teljesen alaptalanul persze.

"Egyetlen, a téma szakértőjeként ismert történészt sem sikerült találni, akit a felperesek képviselői megkerestek volna. Egyik forrásunk, aki szoros kapcsolatban van a nagy nemzetközi kutatóintézetekkel, valószínűtlennek tartja, hogy – miként írják – a felperesi oldal mélyreható kutatásokat végzett volna amerikai archívumokban."

Egyre érdekesebb dolgok kerülnek itt elő. Persze aki nyitott szemmel jár, annak ez nem sok meglepetést okoz..

"A keresetlevél íróinak kalkulációja Randolph Braham amerikai holokauszt-történész számításán alapul, aki a magyarországi zsidó vagyon német megszállás előtti értékét 7-9 milliárd pengőre becsülte. A számításkor egy újabb (meg nem nevezett forrású) becslést is használva 7-12 milliárd pengővel számoltak a felperesek. Az akkori hivatalos árfolyamon egy pengő 20 centet ért.

Csakhogy a kárigény kiszámítói a zsidó vagyont hárommilliárd dollára teszik, ami 20 centes árfolyammal számolva már 15 milliárd pengőt jelent. A növekedés még utalásszerűen sincs indokolva, így lehet, hogy egyszerű számítási hibáról van szó, ami azonban ekkora összeg esetében meglehetősen szokatlan."

Az, számolási hiba, hogyne. Azt még hozzá tenném, hogy 1944 és 2000 között kb. 10-zel kell felszorozni az értékeket, hogy az inflációt kiküszöböljük. Ráadásul azóta a dollár árfolyama komolyat esett, vagyis még ennyivel sem. Ehhez képest a közgazdász tudásukat csillogtató zsidók 33-mal szorozták fel. Azért van bőr a képen.. (Ha már máshonnan levágták..)

Jogi problémái is vannak egyébként a dolognak, abba most nem is mennék bele, akit érdekel, az majd elolvassa.

(Továbbá,  ha a kiváló hozzáértésükről tanúbizonyságot tett  felperesek a vagonok környékén eltűnt értéktárgyaikat keresgélik, ajánlom figyelmükbe azon írásokat, miszerint a németek nem csak felmenőiket deportálták, hanem sajnálatos módon velük együtt utazott néhány kedves roma polgár is.)

Összességében mondhatnám, hogy meglehetősen szórakoztató volt ezt a gyermeteg próbálkozást olvasni, csak aztán belegondol az ember komolyabban, és elfogja a hányinger.

Jó dolog az internet, derült ki ismét számomra. Olyan dolgokba botlik bele az ember, amiről addig azt gondolja, hogy csak filmben létezik. Mindez persze úgy történik, hogy gyanútlanul elolvas a halandó egy hírpotált, valamilyen átlagos oldalt, és emiatt duplán üt a meglepetés ereje. Nagyjából így jártam az imént.
 

Íme a teljes cikk, aminek köszönhetően megszületett ez a kis bejegyzés.

Egy-két dolgot azért szeretnék kiemelni.

"Moore – akárcsak párja, Thomas – nőként jött a világra, ám 11 éves korában rádöbbent, rossz testbe született, és valójában férfinak érzi magát."
"A pár egyébként hivatalosan is összeköthette az életét, miután Moore anyakönyvi kivonatában eredeti, lánykori neve szerepel, úgyhogy a furcsa kapcsolatban [transzszexuális homoszexuálisok] papíron Moore a feleség, Thomas pedig a férj."

Na most. Ezzel önmagában még nincsen baj. Nem tudom mekkora aránnyal, igazából mindegy is, de ez benne van a pakliban, hogy valakivel megtörténik, hibás génállomány, sajnos van ilyen. Az, hogy megismerkedik valakivel, aki egyedül képes megérteni a helyzetét, azt hiszem üdvözítő dolog, valahol mindnyájan erre vágyunk. A kapcsolat finoman szólva is fura, azzal nem értek egyet, hogy erről hivatalos papírt kellene adni, de jogilag nem támadható, hiszen elvileg egy nőt és egy férfit adtak össze. Önmagában a kapcsolatuk elfogadható, egészen addig, amíg ezt nem teszik közszemlére látványosan utcán például gyerekek szeme láttára. Úgy gondolom nem ugynaz egy gyerek számára őket smárolva látni, mint más, bármely fiú-lány párost. Egész egyszerűen nem természetes, és jelentősen befolyásolhatja, méghozzá rossz irányba egy gyermek világképét. Nem velük van önmagában a baj, hanem azzal, ha ezt egy természetes, jó dolognak állítják be. Ugyanis ez sajnos nem az. (Ugyanez az alapja a melegfelvonulással kapcslatos problémáimnak.)

De.
"A furcsa pár két gyermeket – a tízéves Logant és a 12 éves Hregget - nevel, akik Thomas (a férj) előző kapcsolatából születtek, és azután kerültek a férfihoz, hogy Thomas volt barátnője meghalt"
„Éreztük, tudtuk, hogy együtt kell lennünk. Két hónappal később feladtam az állásomat, hogy Thomasszal és a fiúkkal lehessek. Azóta már annyira megszerettek, hogy 'apa kettő'-nek hívnak” – mondta Scott.

Itt nálam elszakadt a cérna. Hogyan képesek erre? Azok a gyerekek hogy fognak felnőni? Ebben a családmodellben? Apa kettő?  Tisztában vannak vajon azzal, hogy milyen felelősséggel jár egy gyerek felnevelése? Vajon mennyire lesz majd követendő példa felnőttként a gyerek számára mindez? Vajon eszükbe fog majd jutni, hogy nekik is így kellen tenniük?

Mint kiderült ezt is lehet fokozni.
 

"A világ második terhes férfijaként emlegetik Scoot Moore-t, aki a jövő hónapban, a tervek szerint természetesen úton hozza világra fiát, akinek a Miles nevet szánja."
"A két férfi 2008-ban döntött a gyerekvállalás mellett, Scottot egy férfi barátjuk spermájával, mesterséges úton termékenyítették meg."

(És.. amúgy apás szülést terveznek? Bocs, nem tudtam kihagyni.)

Most erre azért hagynék egy kis gondolkodási időt.
Normális? Nem elég a két tizenéves kölyök, még ez is kell? Onnan indulnék ki, hogy tudtommal minden vágya volt, hogy férfi lehessen. Ehhez képest most szülni akar. Amelyik bolygórol én jövök (Föld), azon nem sok férfi szeretne gyereket szülni, meglehetősen ritkán is fordul elő. Másik. Én elhiszem, és korábban le is írtam, hogy szerencsétlen sors az övék, de örülhetnek, hogy egymásra találtak, de attól még nem hiszem, hogy saját boldogságuk növelésére joguk lenne egy gyerek életével játszani. Hogy fog felnőni az a gyerek, akit születésétől kezdve két apa nevelt? Mit fog gondolni azokról, akiket egy anya és egy apa? Nem vagyok egy nagy biológus, de azért tisztán emlékszem arra a biológia órára, amikor a tanárnőnk elmagyarázta, hogy egy gyerek 0-6 éves korban történő szocializálódása az életét határozza meg, ugyanis a reflexeinek jó része ekkor végérvényesen rögzül. Ennek a gyereknek mi fog berögződni? És akkor még nem szóltam az olyan közvetett hatásokról, hogy vajon az osztálytársaira, egyáltalán embertársaira milyen hatással lesz.
A saját életükkel azt kezdenek, amit akarnak, de másokéval (pláne gyerekével, úgy, hogy az visszafordíthatatlan) játszani, az továbbra is bűn.
 

Kép 1. Ugye milyen szép sörhasa van a bácsinak? Szeretnéd...

Egyéb nyalánkságok.

„Nagyon nehezen találtunk olyan orvost és bábát, akik vállalták a szülést. Egyetlen várandóstól sem lenne szabad megtagadni az egészségügyi ellátást csak azért, mert férfi. ” – mondta a Daily Mailnek Scott Moore.

Hogy is merészelték!?
Lehet, hogy bennem van a hiba, és én szocializálódtam rosszul, de emlékeim szerint az evolúció (Isten? ez még súlyosabb) azt a nem kisebb csodát, mint életet adni az újszülöttnek a nőkre bízta.

„Tudjuk, hogy néhányan kritizálni fognak minket, de nagyon boldogok vagyunk és nincs olyan dolog, amiért szégyenkeznünk kellene” – mondta a lapnak Scott.

Dirr egy pofon. Nincs hát, hogy is lenne.. végülis csak emberéleteket nyomoríthattok meg.

„Nagyon boldogok voltunk. Azt tettük, amit minden meleg pasi, amikor izgatott lesz – vásárolni mentünk” – idézte föl Thomas a júniusi teherbeesését követő eseményeket.

Nem az, hogy azt tettük, mint minden nő, aki izgatott lesz. Meleg pasi. Bár azért azt megkérdezném, hogy most akkor mivel szült, így nőnek érzi magát? Elmondása szerint nem. Marad a férfi, aki egy másik férfivel él együtt, tehát meleg. (Felmerül a kérdés, hogy ha nőnek született és annyira férfi akart lenni, akkor miért nem egy nőt kerestt párjául? Vagy ha mindig is a férfiakra gerjedt, akkor miért is nem volt jó a női test? Muszáj buzinak lenni, vagy mi?) Ha valaki viszont meleg, és meleg kaplcsolatban él, akkor hogy merül fel a szülés gondolata, ami egy nő-férfi kapcsolat kiteljesedésének következménye?
Biztos szűk látókörű vagyok.

"Bár a kétapás családmodell nem túl megszokott, Scott és férje nem aggódnak, hogy születendő gyermeküket halálra szekálják majd az iskolában. „Ezen már túl vagyunk. A fiamat, Logant sokat piszkálták az iskolában, de most már csak ennyit mond a kötekedőknek: 'Talán nektek problémátok van az apukáimmal, de nekem nincs, úgyhogy jobb ha tudjátok, nem esik rosszul, amit hallok tőletek'”

Nem túl megszokott!? Mi a fasz fene!? Találó kifejezés mit mondjak..
És igen. Tényleg, ez a legfontosabb az egészben, hogy vajon csúfolják-e az iskolában, eddig sikerült eljutni. Ennél nagyobb baj ugye nem is lehet, minden amit fentebb írtam, az csak az én elborult, szélsőséges, fasiszta, rasszista agyam szüleménye.

Zárásnak kép 2. Az ideális családmodell: apa-apa kettő-gyerekek-kutya. (Nem lepne meg, ha ezt a képet ismét látnánk majd hamarosan az utcákon, mint óriásplakát, sztem az SZDSZ már feni rá az orrát fogát.)

Katt.

Komoly mondanivalója van korunk társadalmának. Bár gyanítom pont ahhoz nem jut el, akinek szól. Ha mégis, akkor meg vajon érti?

Gyengébbek kedvéért: próbáljunk a klipre nem nagyon fókuszálni. Nem arról van szó ugyanis.

Mondhatnám, hogy eddig nem volt időm a vizsgák miatt, meg ünnepek stb., de ez nem teljesen lenne igaz, hiszen nem az idő volt a fő akadályozó tényező, hanem az akarat, a kedv. Egyszerűen nem láttam értelmét a dolognak, de most -némi bátorítás hatására- folytatom. Továbbra is tisztelet a kivételnek.

Jelenleg ott tartunk, hogy amíg korábban éveken át Magyarország jó eredményeket ért el a nemzetközi kompetencia mérések szövegértés részében, addig az utóbbi években jelentősen visszaesett. Sajnos itt nem kilengésekről van szó, nem 1 rosszul sikerült mérésről, balszerencséről, hanem jól látható tendenciáról. Mindez azonban csak következmény, a gond nem itt van. 2 okot, körülményt lehet a rossz eredmények mögé tenni, egyfelől a világ globális változását, átalakulását, amely jelentősen befolyásolja a diákok életét is, a másik pedig értelemszerűen az oktatás.

1. Globális változás. Ez alatt értem a technológia fejlődését, a számítógép és internet betörését a családokba, a tévé uralmát stb. Ugyanakkor már az elején fontosnak tartom leszögezni, hogy ez nem egy negatív dolog, sőt. Olyan lehetőségeket kínálnak, melyekkel időt és energiát lehet megtakarítani. Bármikor elérem a neten a híreket, rengeteg tudományos cikket, tanulmányokat, filmeket stb., olyan emberekkel tudok kapcslatot tartani, akikkel máshogy esetleg nem tudnék, számos sporteseményt lehet követni élőben a tévé segítségével, olyan állatokat, tájakat, kultúrákat hoz közel, melyekhez sosem juthat el esetleg a néző. Valóban ezt látjuk? Tényleg erről szól? Természetesen nem. Ömlik a szenny a tévéből, olyan szellemi szintre süllyedt műsorok kerülnek képernyőre, amelyhez egy sültkrumpli intelligenciája is sok, és így tovább (bele lehetne menni, majd egy másik alkalommal). Akkor hogyan lehet az, hogy egy eredendően pozitív fejlődés végeredménye ez lesz?
A válasz az ember. Hiszen mit sem ér a technika a felhasználója nélkül. Mindez ami körülvesz, csupán egy anyaghalmaz, egy lélekhiányos, önálló gondolkodástól mentes (vajon meddig?) eszköztár. Mi döntjük el, hogy mit kezdünk vele. Láthatjuk, a többség hogyan döntött.

Mindez eredménye, hogy ma ott tartunk, hogy a szerencsétlen 3-x éves gyerek hazaesik, benyomja a tévét/számítógépet/játékkonzolt, és bámulja/nyomkodja órákon át, de veszettül. Agyfejlesztés magasfokon... A hülye szülő meg szarik rá, nehogy már neveljük a gyereket. Ebből aztán oda jutunk, hogy úgy jutnak el iskolába a 6-7 évesek, hogy némelyikük nem tud megfogni egy ceruzát a kezében, nem tud ülni egyhelyben, nem tudja, mi az, hogy sor stb. És ezek nem kitalációk, hanem egy tanárismerős elmondásai, és ráadásul nem is utolsó putri iskoláról van szó.
Végeredmény: a 10 évvel ezelőtt, készségfejlesztő játékokon, feladatokon felnövő gyerekek helyett mára ez a "hozott anyag", amivel az otkatásnak meg kell küzdenie.

2. Oktatás. Mit lép az oktatás? Nem könnyű sőt, elég szar helyzet, de hogy még ezt is sikerül jobban elbaszni (sajnálom, erre egész egyszerűen nincsen kifejezőbb szó), az igazán nagy eredmény. Mára már alsóban nem kell jegy, nem lehet buktatni. Minek is? Hülye a gyerek, olvasni nem tud, írni nem tud, számolni nem tud, de nehogy már rossz jegyet adjunk neki, ami jelzés értékű lehet a szülő felé, ne adj isten, megbukjon, hogy legalább megtanuljon írni-olvasni-számolni, és úgy lépjen tovább. Szegény gyerek túl lenne terhelve, menjen csak így felsőbe. Építsünk úgy házat, hogy hiányzik az alap. Eredményes lesz, ajánlom kipróbálásra.
Újabb ötlet, amit akarnak: 1-4. sztályokban csak írni-olvasni-számolni tanuljanak. Az igen, bravó fiúk. Rájöttünk, hogy kurvára nem megy így, akkor mindjárt 4 évet basszunk el erre, mindjárt jobb. Emlékeim szerint a mi évfolyamunk anno 1-2. alatt bőven megtanulta (1-2 kivétellel) egészen jól a fent említett alapokat. Nehogy már 4 év kelljen erre, még akkor is, ha a fenti pontban írtak szerint kevésbé "értelmesek". Agyrém.
Másik ötlet: öcsémtől tudom, hogy a következő 8. évfolyamnak tömbösített órái lesznek. 1 nap 3 töri, 3 matek. Értelmes az is. Gyerek megpusztul már a 2. óra végére, de nembaj, az oktatói munka jócskán veszít a hatékonyságából, nembaj. Ez kell.

Gimnázium. Eljut a szerencsétlen valahogy idáig, a szövegértése nulla, felfogása nulla, józan paraszti ész nulla. Szép remények. Igazából mindegy is, a 4 évet valahogy végig szenvedi, csak az érettségi a kihívás. Kihívás? 20%. Ez nem kihívás. Az, hogy valaki lezárhatja úgy az alap tanulmányait, hogy középszinten 20%-ot kell produkálni magyarból, matekból, töriből stb. Röhejes, elkeserítő. Persze van, akinek még ez sem megy. Csak felmerül a kérdés, hogy tulajdonképp ilyen követelmények mellett, mégis mik az elvárások egy 18-20 évessel szemben? Hogy tudjon olvasni? Ennyi elég? Nem is kell ennyi se. Ilyen ördögtől származó merész dolgok, mint megérteni, amit elolvas, kiszűrni a lényeget, érezni a szöveg stílusát, felfedezni benne az iróniát, eszébe se jusson senkinek.
Talán, ha kicsit visszaállnánk oda, ami régen működött általános iskolában, talán, ha elvárnánk legalább 50%-ot egy érettségin, akkor talán nem ott tartanánk, hogy a tömeg fel se fogja, amit olvas. Képtelen az agyát használni.

Ami nagyon súlyos, hogy nem csak szakközepet végzőkről van szó. Egyetemen (!) találkozik vele az ember nap mint nap. Mikor ott van az orra előtt leírva valami info, mikor direkt felhívják rá külön a figyelmét, de nem, véletlenül se képes megérteni, csak nyomatja a levlistára az agyatlan kérdéseit, ahelyett, hogy tájékozódna, elolvasná, felfogná, végiggondolná. Ááá, fenét, el se jut ide. Eszébe nem jut, hogy magától valamit megnézzen. És nem egy ember, tömegével. Aggasztó, ha ezek az emberek fognak 10 év múlva házat építeni, műteni, költségvetéseket készíteni stb. Remélhetőleg nem jutnak el odáig...

Alapvető dolgok közül az első: talán meg kellene tanulni olvasni.
 

Már tegnap este megszületett a fejemben ez a bejegyzés, csak aztán egyéb elfoglaltságok (zh-ra tanulás, BL meccs) miatt nem volt rá időm.

Na de most.

Elképesztően felkúrja az agyamat idegesít, hogy mennyire buták az emberek. A többségük. Ahelyett, hogy bambán merednek a tévé képernyőjére, mindezt úgy, hogy közben tömik magukat, igazán foglalkozhatnának azzal, hogy legalább egy minimális informáltságot szerezzenek maguknak. Persze előbb meg kellene tanulni olvasni, felfogni a dolgokat, megérteni, a sorok közé látni például. És sorolhatnám..

Tanulj meg olvasni.
Tanulj meg gondolkodni.
Tanulj meg érteni.
Tanuld meg az anyanyelved alapvető helyesírását.
Tanuld meg a hazád történelmét.
Tanulj meg hinni.
Tanulj meg harcolni.
Legyél igényes magaddal szemben.
Tanulj meg sportolni.
.
.
.
 

Képes vagy rá? Igen? Akkor mire vársz? Nem? Akkor minek élsz?

Ez csak egy felsorolás egyelőre, de bőven van az egyes pontokon belül még miről írni. Amint lesz időm újra.

Mindeközben ez szólt.

Üdvözlet Mindenkinek!

Nem tudom milyen gyakran fogok írni. Nem tudom mennyit. Nem tudom miről fog szólni. Nekem valószínűleg mindenről, sokaknak semmről.

Nem rólam fog szólni, hanem a világról. Legalábbis, ahogy én látom a világot. Egyelőre így tervezem, aztán majd kialakul.

Hogy miért? Mert szükségem van rá, mert túl sok minden van, amit muszáj valahova leírnom.

Jó olvasgatást annak, aki ide téved!

Hallgatnivaló.